3 órával, néhány vendéggel (délutáni holtidő) és sok mandulás puszedlivel később Céli végre visszatért beszerző körútjáról, úgyhogy visszamehettem az íróasztalom mögé a frissen szerzett számlákkal együtt.

- Bud volt már itt? – jelent meg hirtelen Céli, az üzlettársam és egyben barátnőm is, a lisztes, csokis és ki tudja még milyen kötényében. – Mert reggel hívott és téged keresett.

- Igen, azután jelent meg, hogy te elmentél.

- És mit akart? – Íme Céli, aki nem kerülgeti a forró kását…

- Semmi különöset, csak… - na erre mit mondjak? „ Bejött, hogy megköszönje, hogy segítettem kézre keríteni egy gyilkost a különleges képességemmel, apropó, ha már szóba került, van egy különleges képességem…”

- Végre randizni hívott??? – ragyogtak fel a szemei, és egy jó sztori reményében ledobta magáról a kötényét, és feltelepedett az íróasztalomra.

- Nem, és ha hívna, akkor sem mennék el vele. Tudod nagyon jól, hogy ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne.

- Hát én is szeretnék egy ilyen mintha-bátyát. – és jelentőség teljesen rám kacsintott - Figyelj csajszi, én a helyedben már rég összejöttem volna ezzel a cuki rendőrfiúkával, és már árkon-bokron lennék innen, hogy valahol henteregjek vele.

- Köszi, az életemet alapjaiban megrengető tanácsot! Veszem is a kabátom…

- De most komolyan! Kedveled őt?

- Aha.

- És szemmel láthatóan ő is kedvel téged, és nem egészen úgy, mintha a húga lennél…

- Ja, néha én is észreveszem.

- Azt szívecském nem olyan nehéz, mivel akárhányszor meglát, nem egyenként, hanem egyszerre tépi le rólad a ruhát a szemével.

- Céli!

- Mi van? Ez az igazság, akármennyire is nem akarod beismerni. És ha rám hallgatsz neked is jót tenne végre egy kapcsolat. Mióta nincs pasid?

- Hát…

- Megmondom én neked! Lassan egy éve pókhálósodsz.

- Na jó, azt hiszem ma is jót dumáltunk, de nincs valami sürgős sütnivalód?

- Szerencséd van, nincs. Mivel, ellenben veled, nekem ma randim lesz, és 20 perc múlva indulok. – mondta dicsőséges arckifejezéssel, majd odatrappolt az irodámban lévő tükörhöz egy bőrönd méretű valamivel, amiben a smink cuccait és néhány ruhadarabot tart itt benn, egy „vészhelyzet” esetére. Vészhelyzet alatt egy hirtelen jött randi, vagy bulizhatnék értendő.

- És most ki a szerencsés áldozat? – próbálkoztam, hátha ejti a témát.

- Nem, nem. Most a te szerelmi életed van a terítéken, vagyis annak hiánya. Szóval kapd össze magad, meg pár sütit, amiért Buddy úgy oda van, és lepd meg őt otthon! Vigyél egy üveg pezsgőt is! – mondta, és azzal átvette a ruháját.

- Itassam le? Ááá, szóval ez a módszered!

- Nem neki, inkább magadnak.

- Tudod, hogy nem annyira bírom a piát. – na erre elfordult végre a tükörtől, de csak annyi ideig, hogy egy lesújtó pillantást vessen rám, immár kék szempilláival.

- Igen drágám, pont ez a lényeg.

- Hát köszi, de inkább nem hallgatok a tanácsaidra.

 - Persze, mert túl jó kislány vagy, és nem mered bevállalni! Pedig akár valami jó is kisülhetne belőle.

- Lehet, de az is lehet, hogy nem. Gyerekkorom óta barátok vagyunk, és én nem kockáztatom ezt, azért, hogy ’akár valami jó is kisülhessen belőle’.

- És mi van vele? Mi van, ha ő inkább kockáztatni akar?

- Nem tudom, de eddig, nem tett rá konkrét célzást, és remélem nem is fog.

- És a vonzalom?

- A vonzalom idővel úgyis elmúlik.

- Szerintem nincs igazad. És hallgatnod kéne rám.

- Nem kellene indulnod? Még elkésel a randidról. – mondtam eléggé türelmetlenül, mivel már nagyon elegem volt ebből a nyaggatásból.

- Igaz, de egy kis késés belefér. - mondta egy széles mosoly keretében - De tényleg Alice! Fontold meg, amit mondtam!

- Jó, majd egyszer megfontolom. – ez már a nagyon ingerült hangom volt.

- Na  jóóó. Ennél többet nem tehetek az érdekedben, és a külsőmért se. Hogy nézek ki? Fantasztikusan? Szexin? Lélegzetelállítóan?

- Aha, kb. – Célia remekül festett. Március vége lévén - már elég jó idő volt, így jöhettek a magamutogatós cuccok. Egy világosabb sárga rövid, de laza ruhát viselt, a nyakánál megkötve, szürke harisnyával, fekete bokapántos cipővel, és persze rajta volt az elmaradhatatlan, világ minden színében tündöklő karkötő gyűjteménye is (aminek egy tetemes részét tőlem kapta, mikor kitalálta, hogy ez az új mániája). A sminkje is jó lett (nem nehéz annyi kenceficével….), kék szemhéj és kék szempilla a világoskék szemeihez, plusz egy kis rózsaszín szájfény. Tényleg lehengerlő jelenség volt, a szivárvány minden színében.

- Oké, köszi a lelkes együttműködést! – és kidugta a nyelvét. – Akkor én elhúztam! Majd zárj be, és ne kókadozz otthon, főleg ne egyedül! Menj el bulizni! Péntek este van!!!

- De kivel mehetnék? A legjobb barátnőmnek randija lesz…

- Na, ne sajnáltasd magad, mert a végén inkább hagyom a randit és elrángatlak valami kis pörgős helyre! Ne nézz így! Képes vagyok rá! Tudod, hogy az első számú szabályom, hogy első a barátság, és csak utána a pasik.

- Azt hittem azaz első, hogy a csokiból és a gumiból sosem elég.

- Igen ez is az. Na szia! – majd magára kapta a kék kabátját, felmarkolta a piros zsákját (táskának tényleg nem lehet nevezni, egyrészt a mérete miatt, másrészt, mert szakácskönyvtől, a váltó cipőn át, egy kalapácsig minden volt benne, de hogy minek, fogalmam sincs), és kivonult a szobából, miközben tejföl szőke, rövid loknijai minden lépésénél rugózva lengték körbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.